2. Vágyálom
Marietta Greentree szépsége és fiatalsága ellenére úgy érzi, zsákutcába jutott az élete, mert jó hírén folt esett: elcsábította, majd elhagyta egy fiatalember. A lány így nem lát más kiutat, mint hogy anyja, a híres kurtizán nyomdokaiba lépjen. A sors azonban keresztülhúzza a számításait Lord Roseby, azaz Max Valland személyében.
Marietta és Max kapcsolata meglehetősen szerencsétlenül indul, és a mogorva lord viselkedése nem sok jót ígér a jövőre nézve. Ráadásul Marietta édesanyja egyetértésével úgy dönt: Maxet fogja használni tanítómesternek kurtizánná válásához. Csakhogy ekkor még egyikőjük sem sejti, hogy a szívük szava minden tervet felülír, és kapcsolatuk egészen másként alakul, mint ahogy azt előre elgondolták…
Miközben lassan fény derül a múlt és a jelen titkaira, Marietta apránként megismeri a testi örömök elképesztően sokszínű tárházát, és olyan gyönyörteljes élvezetekben lesz része, hogy mindenestül újra kell gondolnia korábbi terveit.
Marietta és Max kapcsolata meglehetősen szerencsétlenül indul, és a mogorva lord viselkedése nem sok jót ígér a jövőre nézve. Ráadásul Marietta édesanyja egyetértésével úgy dönt: Maxet fogja használni tanítómesternek kurtizánná válásához. Csakhogy ekkor még egyikőjük sem sejti, hogy a szívük szava minden tervet felülír, és kapcsolatuk egészen másként alakul, mint ahogy azt előre elgondolták…
Miközben lassan fény derül a múlt és a jelen titkaira, Marietta apránként megismeri a testi örömök elképesztően sokszínű tárházát, és olyan gyönyörteljes élvezetekben lesz része, hogy mindenestül újra kell gondolnia korábbi terveit.
Sara Bennett (A csábítás fortélyai) regénye szórakoztató, izgalmas és bizsergetően erotikus románc, amely most sem okoz csalódást az olvasóknak.
Marietta olyan, mintha nem tudná mit akar. És az egészben az a legidegesítőbb, hogy azt hiszi, hogy tudja. Amikor először találkoztam a sorozattal, azért nem kezdtem el olvasni, mert valami túl erotikus, megfoghatatlan történetre számítottam, aminek a háromnegyede egy bordélyban játszódik. Nem így volt, és meglepődve tapasztaltam, hogy pont azok a részek tetszettek, amitől az elején annyira tartottam.
Aphrodité továbbra is a kedvenc szereplőm, és Dobsonnal ők a kedvenc párom, hiába mellékszereplők. Az tetszett, hogy egy kis betekintést nyerhettünk Vivianna boldogulásába is, mindig kedveltem, ha visszautalnak a régebbi kötetekre.
A kaland most sem hiányzott, de az egész nem fogott meg. Nekiültem, kivégeztem egy este alatt, aztán el is felejtettem a nagy részét.
A link:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése